2009. szeptember 8., kedd

A kiállításon

Pontosan ma egy hónapja voltam a Camponában a keresztszemes kiállításon.
Egyedül nem mertem volna elindulni, de szerencsémre Rozandi sem akart egyedül menni, így együttbarangoltunk egy kicsit. Itt is köszönöm neked hogy elviseltél:)
Mindig nagyon örülök, amikor mások munkáiban gyönyörk
ödhetek, ráadásul több is volt a nagy terveim közül:



És még egy új szerelemre is szert tettem. Nem vagyok nagy farkasrajongó, biztos találkoztam már a neten ezzel a képpel :



De élőben látva valahogy most nagyon megfogott. Annak is betudható, hogy legutóbb ezt olvastam. (csak azoknak ajánlom, akik már a Twilight saga végére értek, de azoknak nagyon;))
Ez van most már farkasbarát is vagyok:)Eggyel nőtt a tervek száma.

Viszont vettem egy készletet, amit eddig nem terveztem kihímezni:


Ahogy nézegettem a készleteket, és már tudtam hogy egyet hazaviszek, ez a kis szépség akart velem hazajönni. Nem is tudom eddig miért nem került a kedvenceim közé.
Este tízkor el is kezdtem a fonalait szétválogatni, hogy reggel kezdhessem is. Eldöntöttem, hogy ez lesz a vasárnapi hímzésem. Ezt kétszer sikerült is betartanom, és kész a sárgább cica. De hát mit csináljak, ha mindig van sürgősebb;)

És hazajött még velem egy kis kék vászon, amin ezt a szépséget szeretném viszont látni:


A cicók után kezdem is;)

Annyira jó nap volt! Nyolc órát utaztam, de megérte.
Újra találkozhattam Rozandival, akitől még ajándékot is kaptam, egy kis levendula zsákot, egy csokor hímzett levendulával.Miközben én még mindig tartozom egy ajándékkal, de már nem kell rá sokat várni;)

A kiállításon még fényképeztem, és másnap a pecázáson is, de vasárnap este visszaadtam a féléve kölcsön kapott fényképezőt. Amit nagyon-nagyon köszönök, mert nélküle sokkal szegényebb lett volna a blogom. De így kicsit lutri lesz mikor mit tudok majd mutatni.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyos ez a kislányos kép. A farkasokat én eddig is szerettem. Talán, mert a betegségem (lupus), farkasbetegséget jelent:-) A Twilight filmről, csak annyit, már sokadszor nézem. Az Alkonyatot újra olvasom, mert elsőre az izgalomtól végig rohantam:-) És végre letudtam tölteni a zenéjét is. Úgy látszik én mindenben egy kicsit fázis késésben vagyok:-(

    VálaszTörlés