2009. június 16., kedd

Egy kicsit olvastam:)

Mardos a bűntudat, de egy hete nem volt tű a kezemben.

Olvastam:



Ma egy hete kaptam meg a New Moon-t.
Az első és utolsó sor olvasása között 28 óra telt el. Imádom!!!
Nem kellett izgulni, nagyjából már tudtam mire lehet számítani;) így nem hiányzott annyira Edward.
Az érzelmek viszont teljesen betaláltak. Régi szép idők, a mardosó üresség, a kilátástalan jövő...
Nagyon jó volt nézni a folyamatot, hogyan próbál Bella megbirkózni kínjaival.
Imádom Jacobot és nagyon sajnáltam, nem tudtam az ő jövője hogyan is jöhet majd rendbe.
Majd a második felében az izgalmak;)
Nehéz így írni, nem akarom lelőni a poénokat, közben derült ki mennyi mindent összeszedtem már én is tudat alatt. Ezek nélkül lehet még izgalmasabb lett volna.

Mivel alkalmam nyílt tovább is menni a történetben nem bírtam ellenállni.
Következett az Eclipse.
Itt imádtam a küzdelmeket, a harcot a "fiúk" között. Az erőszakos részeken meg túljutottam valahogy. Végül is vámpír sztori. Nem?

Majd a Breking Dawn.
Az eleje már nem is emlékeztet a régi szenvedésekre. Az első pillanat amikor tényleg megtorpantam a szigetről való távozáskor volt. Akarom én ezt egyáltalán tudni? Ez a téma már sok volt nekem. Éjjel kettőkor ültem öt percig a gép előtt.......... Naná, hogy akarom;)
Teljesen egyet értettem Bellával, csak fel kellett dolgozni.
A vége felé a sok sok név és karakter, a nagy veszély, izgalmas volt. De valahogy a hangvétel mintha egyre könnyedebb lett volna, ez oldotta a feszültségemet.
Éjjel egykor értem a végére. Nem akartam lefeküdni, nem akartam elhinni, hogy VÉGE.
De reggel már boldogan ébredtem, mert már megint nem tudtam az önző akaratommal és minden elé helyeztem az olvasást. Végeztem és most már minden tudás birtokában vethetem bele magam, mardosó bűntudatommal együtt, a kötelezettségek teljesítésébe.

Összefoglalva:
Varázslatos volt az egész. Rég elnyomott érzelmeket élesztett újjá, sok dolgot újra gondolni, emlékezni. Szerintem minden korosztálynak mást jelent, legalábbis más szemszögből, ahogy a véleményeket olvastam a végén kicsit ledöbbentem, hogy én már a "középkorú" kategóriába tartozok. Erre is rá kell egyszer jönni;)

Jó volt ilyen sokáig aprólékosan figyelni ennyi szereplő "életének", jellemének alakulását. Megismerni a történeteket egy-egy személy mögött, néhol döbbenetes volt.
Itt-ott kicsit túl rózsaszín, néhol túl erőszakos, de ezek nélkül unalmas lett volna. Pont megvolt az egyensúly, hogy kerek egész legyen.
Nem tudom fog-e folytatódni, én szeretném, a lehetőség adott;)

Viszont az elkezdett következő könyv legalább annyira érdekel, nagyon érdekes lesz már alig várom, bár arra rá kell hangolódni. Egy kétballábas esetlen halandó lány szemén nem nehéz nézni, ezt teszem minden nap. De Edward nézőpontja még érdekesebbé teheti az egészet.

Szóval a szívembe zártam ezt a szeretnivaló vámpír famíliát;)

(Kíváncsi vagyok mit hoznak ki a filmekből, azt hiszem azokat csak csukott szemmel fogom nézni:))

4 megjegyzés:

  1. Jajj nekem :) Már érzem, hogy szorul a hurok és én is el akarom majd olvasni. (Nem csak te áradozol az Alkonyatról, bogarat ültettek a fülembe :)

    Csak még egy kicsit bírjam ki.
    Tegnap megnéztem a film hivatalos trailer-ét... Nem kellett volna :D

    VálaszTörlés
  2. Hihihi, szóval nem véletlen tűntél el :-DDDDD

    A Breaking Dawn-nal én is valahogy igy voltam. Nekem már sok volt a vámpírsztoriból, valahogy a sok újabb és újabb tulajdonságok kiderülte engem nem dobott fel. Engem az érzelmi szálak foglalkoztatnak általában. Úgyhogy én örültem, hogy semmi komoly öldöklés nem maradt a végére, csak leginkább szócsata :)

    VálaszTörlés
  3. Ja, bocsi, másikkal voltam bejeleztkeve :)

    VálaszTörlés
  4. evikusz, kitartás:) ami késik nem múlik;)

    Dora, A legvégétől én is tartottam, a végeredményt tudtam, csak azt nem hogy jutnak el addig. Határozottan az érzelmi része fogott meg engem is . Főleg az első kettőben.

    VálaszTörlés