2009. február 6., péntek

Szabadnap!

Minden kétséget kizáróan a mai volt idén a legjobb napom.
Tegnap befejeztem Timikém szülinapi ajándékát, reggel Egerbe indultam a keretezőhöz. Útközben felszállt a buszra egy régi kedves barátnőm a kisfiával, akit már vagy hat éve nem láttam. Nagyon jó volt végigdumálni az utat mindenféléről, főleg a gyerekekről. Csak most szereztem tudomást a négyéves fiacskájáról is.
Volt elképzelésem a kerettel kapcsolatban, de persze a keretező megint tudott jobbat mutatni.
Utána bejártam a kedvenc boltjaimat, nézelődtem, fájdítottam a szívem egy kicsit, beszereztem néhány apróságot, és rohantam a buszhoz. Naná hogy majdnem sikerült lekésni. Örömmel vettem észre, hogy barátnőmék is ezzel a busszal indultak haza, így a hazafelé vezető másfél órát is végigbeszéltük.
A buszmegállóban nem kis örömömre vártak Józsikáim. Kicsifiam megszorította a nyakamat és azt mondta: Jó bussal jötté anya, hiányoztá. Mit hoztá? - ilyenkor meg tudnám zabálni.
Nagyon jól elvoltak apucival, kirándulni mentek papához, és állítólag szót fogadott. Papa talált neki egy olyan könyvet, hogy csak néztem. Van benne minden amit imád: taktoj,makojó, kamijon, tűzótóótótó, kocsíí, pókocsis taktoj, buss.
A címe : Lépésről lépésre Autók, kamionok és munkagépek
Már én is régóta kerestem neki valami ilyesmit. Ugyanis fiacskám oda van mindenért aminek van "kejeke, motójja na és persze akkumutátoja". De leginkább a traktorok érdeklik, mert annak van naaagy kejeke, meg kispicike kejeke is.
Szóval a mai napról annyit, hogy az idén először tettem ki a lábam a házból az én Bogárkám nélkül és nagyon jólesett!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése