2009. február 19., csütörtök

Mindenféle

Mostanában csak egy dologhoz volt kedvem, mégpedig a blogolvasáshoz. Annyi gyönyörű műalkotást láttam az elmúlt napokban, hogy ezt még fel kell dolgoznom. Reggel korábban keltem és ahelyett hogy haladtam volna az RR-el rögtön ráugrottam a gépre gyönyörködni:D
Hímzések, párnák, takarók, képek, táskák, gyöngyök, babák, festmények.....eswzméletlen
Valahogy szükségem volt megint egy kis feltöltődésre. Így éreztem egy éve is amikor becsöppentem az internet világába és rátaláltam a keresztszemes fórumokra. Megnyugtató volt látni, hogy nem csak én vagyok ilyen menthetetlenül fertőzött:DD
A környezetemben is akad egy-két emberke aki időnként megörökít néhány x-et, de ha már beszélgetnék róla dülleszti a szemét, merthát annyira nem érdekli, meg egyébként sincs rá sok ideje.
Ha új ember szerez tudomást a "betegségemről" tátja a száját és gratulál, hogy neki ehhez nem lenne türelme, meg szép, de honnan van ennyi időm?
Igazat megvallva nagyon türelmetlen természetű vagyok, de jó vagyok az érzelmeim elnyomásában. Nekem ez kell ahhoz, hogy az a boldog anyuka legyek amit elvárnak tőlem.
Tienkét éves lehettem amikor elgondolkodtam miért is élek? Mert a velm egyidős csajok már ezerrel pasiztak, de engem ekkor még ez nagyon nem érdekelt. Szerettem a természetben járni, kimenni a rétre és csak úgy nézni a bogarakat virágokat felhőket, de persze hasonló pihent agy nem volt körülöttem.
Soha nem akartam városban lakni, irodában dolgozni, karriert építeni.
Nagy elmélkedésemben arra jutottam életem értelme az anyaság. Ezzel egy bibi volt, ehhez apa kell.
Ez annyiban is maradt úgy tizenötéves koromig. Lett néhány barátnőm, mentünk a bulikba, és jé észrevették a fiúk hogy létezem.
Következő elmélkedés: Nem várom a herceget fehér lovon, nem akarok az első pasimhoz feleségül menni.
Eddig a pontig gyereknek éreztem magam és ezzel nem is volt bajom.
Jött a : na akkor most felnövök. A bulizós pasizós időszakot lezavartam egy év alatt, és tizenhat és fél évesen megismertem a Drágámat( hú de rég hívtam így).Az első héten tudtam, hogy ő lesz gyermekeim apja.
A családot kicsit megütötte a guta mikor megtudták, hogy tíz évvel idősebb, de úgy voltak vele "majd elmúlik, max egy hónap"(áprilisban lesz kilenc éve:DDD)
Esküvő, gyerek menetrendszerint. Tény hogy imádom! El sem tudom már képzelni milyen volt nélküle. Mármint a bogárkám nélkül.
Annyi a bajom, hogy gyerekkoromban elhasználtam a fenőttkoromra szánt energiáimat is. Most meg a kicsifiam pont ezt csinálja. Néha már nem bírom vele a tempót.
Az ablakból ki kellett venni a kilincset, mert felmászott és kinyitotta(az emeleten). Mindenhová viszi a kis székét és így már mindent felér, lerámolja a könyveket, kinyittya a csapokat persze mind jószándékkal, mert ugasni(olvasni), vagy éppen kezetmosni akar. Csak már mindent egyedül.

Azt hiszem ezt még folytastom, most mennem kell.

2 megjegyzés:

  1. ejjha :)
    igazi kis rövidítése velősem az életednek:)
    örülök h leírtad :)
    várom a folytatást h ezekből a sorokból kicsit többet tudjak/junk meg Rólad:)
    yoo olvasni:)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok,hogy ilyen szép családod van!Folytatást várok!:-)

    VálaszTörlés