2009. február 23., hétfő

Bogárkám

Ez a kép is az ominózus tíz perc eredménye. Mesét nézett amíg anya elvonult villámgyorsan megörökíteni ami épp a kezem ügyébe akadt. Mire visszajöttem ez a kép fogadott. A ritka nyugodt pillanatok egyike. Ilyenkor szoktuk apával megköszönni egymásnak ezt a kis mogyorót.




A minap felfigyelt az egyik reklámban a pocakos nénire. Határozottan kijelentette: Anya nőjjön meg a pocakod!
Na és miért nőljön meg? -kérdem én apával összenézve.
Háttomom éééééééééééén .......mmmmmmmm..... nőjjön benne egy baba. Kis, picikebaba.
Na és ki lesz az a baba ?
Háttomom én, a kistestvérem.

Ekkor egy kicsit még elbeszélgettünk a kistesóról, hogy akkor anya vele is fog sokat foglalkozni, és neki kell majd adni a kiságyat és példát kell neki mutatni, mert akkor ő lesz a nagytesó és csendben kell majd játszani. Kicsifiam átment bólogató kutyába és rögtön mindent megígért.
Az emberem is nyaggat ezzel már egy ideje, hogy de jó lenne már a másikat is várni, de nem vagyok ebben biztos, hogy apuci felnőtt már a másodikra is. Én is nagyon szeretném már, de ahhoz néhány dolognak meg kellene változnia.
Mostanában kicsit kicsi lett a ház, vagy lehet hogy csak sokan vagyunk sokat itthon.
Először hárman voltunk napközben, én a babó és apu mert rokkant nyugdíjas.
Tavaly augusztus végén bezárt a varroda, így anyu is itthol van.
Emberem pedig az építőiparban melózik és minden évelejét "fagyszünettel" kezdenek, ami az idén már eléggé elhúzódik.
Szóval egész nap kerülgetjük egymást siránkozunk, hogy mennyi mindent lehetne csinálni, a végén persze semmi nem lesz belőle és megint elment egy nap.
Biztos van aki úgy van vele, hogy legalább nem ketten vagyunk a gyerekkel. De néha lehet annak jobban örülnék.
Anyura csak akkor bízom, ha tényleg nincs más, mert apu rosszabb mint egy gyerek. Megszokta már hogy anyu csak körülötte ugrál és szabályosan féltékeny amikor Józsikámra vigyáz. Na és nem is bírja egy percnél tovább egy szobában vele. Azt képzeli szegény gyerekről hogy most tanul járni és mást se hallok csak: vigyázz!!! elesik, beveri a fejét!!! nekimegy, leesik,magáraborítja!!! HOL AZ ANNYA???!!!
NA ezért szeretek inkább kettesben lenni vele az emeleten. Bár ez se mindig jó mert bogárkám szereti dobálni a játékokat és azt nagyon lehallani.
Ha lent vagyunk jobb ha sziámi ikreket játszunk és vagy mindig a nyomában vagyok, vagy fogom az ölemben.
Jóemberemnek meg megvan a maga dolga a gyerekre meg úgyis az annyának kell vigyázni elvégre az a dolga. (Kösz.)
Na jó igazából arról akartam írni, hogy az előző hosszú bejegyzésemben oda akartam kilyukadni .......hova is?
Ja igen.
Annakidején a jövőtervezésben eddig jutottam. Úgy voltam vele mire eddig eljutok biztos kitalálom mi mást akarok még az életemtől. Hát ez nem jött össze. Azt nagyából tudom mit nem szeretnék, de semmi többet. Engem nem vár munkahely a gyes után és fogalmam sincs mit csinálok ha szeptembertől felveszik az oviba. Én szeretném ha menne, mert már látni rajta hogy igényli a társaságot. Minden alkalmat kihasznál hogy mással játszon amikor csak lehet. Én nem untam meg őt ( csak a helyzetet)de úgy néz ki őmár un engem. Talán ezért vagyok kicsit depi mostanában.
Az zavar hogy nem tudom neki biztosítani a játszótársakaat. Egyre itthonülőbb vagyok ami magam miatt nem zavar, én szeretek itthon lenni, vagy csak nem szeretem kitenni a lábam ez jó kérdés.
Na jó befejezem az önsajnálatot, aludni is kéne mert reggel kezdődik a következő műszak.


Ja aktuális munkáról annyit: egy vörös bundán dolgozom:-))

2 megjegyzés:

  1. Hm, de jó ilyet olvasni. Mármint nyilván nem jó, de az igen, hogy ilyen őszinte vagy és értem mi a bajod. Nem vagy vele egyedül,így én sem.

    VálaszTörlés