2009. február 24., kedd

Baráti díj

Nagyon köszönöm ezt a díjat Delfikének, Kaokanak, Melusnak és Annidokinak !!!








"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."
Először meg is lepődtem, hogy nemrég elindult blogos pályafutásommal máris kiérdemeltem egy barátság díjat
Elég nehéz volt nyolc embert választani, hisz nagyon szeretek rendeteg blogoló írásaiban elmerülni, és munkájuk gyümölcsében gyönyörködni. Miközben nemtudom közülük kit nevezhetek máris barátomnak.
Közös bennük, hogy a blogjuk nagy hatással van rám ( bár ez szinte mindről elmondható), egyesek rengeteg segítséggel bizonyították már baráti szándékaikat, de vannak közöttük olyanok is, akikkel szinte - vagy egyáltalán- nem váltottam még szót, de szeretném őket és munkásságukat minél jobban megismerni.
Tudom többen megkapták már , én mégis nekik adnám tovább.

2009. február 23., hétfő

Bogárkám

Ez a kép is az ominózus tíz perc eredménye. Mesét nézett amíg anya elvonult villámgyorsan megörökíteni ami épp a kezem ügyébe akadt. Mire visszajöttem ez a kép fogadott. A ritka nyugodt pillanatok egyike. Ilyenkor szoktuk apával megköszönni egymásnak ezt a kis mogyorót.




A minap felfigyelt az egyik reklámban a pocakos nénire. Határozottan kijelentette: Anya nőjjön meg a pocakod!
Na és miért nőljön meg? -kérdem én apával összenézve.
Háttomom éééééééééééén .......mmmmmmmm..... nőjjön benne egy baba. Kis, picikebaba.
Na és ki lesz az a baba ?
Háttomom én, a kistestvérem.

Ekkor egy kicsit még elbeszélgettünk a kistesóról, hogy akkor anya vele is fog sokat foglalkozni, és neki kell majd adni a kiságyat és példát kell neki mutatni, mert akkor ő lesz a nagytesó és csendben kell majd játszani. Kicsifiam átment bólogató kutyába és rögtön mindent megígért.
Az emberem is nyaggat ezzel már egy ideje, hogy de jó lenne már a másikat is várni, de nem vagyok ebben biztos, hogy apuci felnőtt már a másodikra is. Én is nagyon szeretném már, de ahhoz néhány dolognak meg kellene változnia.
Mostanában kicsit kicsi lett a ház, vagy lehet hogy csak sokan vagyunk sokat itthon.
Először hárman voltunk napközben, én a babó és apu mert rokkant nyugdíjas.
Tavaly augusztus végén bezárt a varroda, így anyu is itthol van.
Emberem pedig az építőiparban melózik és minden évelejét "fagyszünettel" kezdenek, ami az idén már eléggé elhúzódik.
Szóval egész nap kerülgetjük egymást siránkozunk, hogy mennyi mindent lehetne csinálni, a végén persze semmi nem lesz belőle és megint elment egy nap.
Biztos van aki úgy van vele, hogy legalább nem ketten vagyunk a gyerekkel. De néha lehet annak jobban örülnék.
Anyura csak akkor bízom, ha tényleg nincs más, mert apu rosszabb mint egy gyerek. Megszokta már hogy anyu csak körülötte ugrál és szabályosan féltékeny amikor Józsikámra vigyáz. Na és nem is bírja egy percnél tovább egy szobában vele. Azt képzeli szegény gyerekről hogy most tanul járni és mást se hallok csak: vigyázz!!! elesik, beveri a fejét!!! nekimegy, leesik,magáraborítja!!! HOL AZ ANNYA???!!!
NA ezért szeretek inkább kettesben lenni vele az emeleten. Bár ez se mindig jó mert bogárkám szereti dobálni a játékokat és azt nagyon lehallani.
Ha lent vagyunk jobb ha sziámi ikreket játszunk és vagy mindig a nyomában vagyok, vagy fogom az ölemben.
Jóemberemnek meg megvan a maga dolga a gyerekre meg úgyis az annyának kell vigyázni elvégre az a dolga. (Kösz.)
Na jó igazából arról akartam írni, hogy az előző hosszú bejegyzésemben oda akartam kilyukadni .......hova is?
Ja igen.
Annakidején a jövőtervezésben eddig jutottam. Úgy voltam vele mire eddig eljutok biztos kitalálom mi mást akarok még az életemtől. Hát ez nem jött össze. Azt nagyából tudom mit nem szeretnék, de semmi többet. Engem nem vár munkahely a gyes után és fogalmam sincs mit csinálok ha szeptembertől felveszik az oviba. Én szeretném ha menne, mert már látni rajta hogy igényli a társaságot. Minden alkalmat kihasznál hogy mással játszon amikor csak lehet. Én nem untam meg őt ( csak a helyzetet)de úgy néz ki őmár un engem. Talán ezért vagyok kicsit depi mostanában.
Az zavar hogy nem tudom neki biztosítani a játszótársakaat. Egyre itthonülőbb vagyok ami magam miatt nem zavar, én szeretek itthon lenni, vagy csak nem szeretem kitenni a lábam ez jó kérdés.
Na jó befejezem az önsajnálatot, aludni is kéne mert reggel kezdődik a következő műszak.


Ja aktuális munkáról annyit: egy vörös bundán dolgozom:-))

2009. február 21., szombat

Timikémnek

Keretezésre került drága barátnőm szülinapi ajándéka is. Igazság szerint ő az egyetlen barátnőm, de már 4-5 éve felköltöztek "szépséges fővárosunkba". Azóta nagyon ritkán beszélünk és mégritkábban találkozunk. Első ránézésre megtetszett ez a minta. Nagy örömömre Timinek is tetszett amikor a Camponában láttuk a kiállításon.
A színeivel nem vagyok elégedett, de nem nagyon merek cserélgetni. Igaz az átváltóktól is függ , de a Venus mégsem DMC.






2009. február 20., péntek



Gyorsan mutatom még a Drága párom idei ajándékait:
Ezt a párnát kapta a születésnapjára.
Ezt pedig valentin napra. Hirtelen ötlettől vezérelve készült, a kigondolástól a kész állapotig három óra telt el ( a végén már a bogárkám is besegített, ez nagyban befolyásolta a nagy szív alakját). Valahogy ilyennek látom magunkat.

A fényképezésre kb 10 percem volt és készült több is, a minőségért ezer bocsánat.

Kézírás 2

Végre sikerült összehozni néhány képet!

Először tehát én is megmutatom az írásomat. Most elég szépre sikeredett magamhoz képest. Soha nem volt "felnőttes az írásom, de azthiszem már nem is lesz. Általánosban volt egy időszakom amikor cifráztam a nagybetűket, ezek időnként még visszatérnek, többnyire mikor boldog vagyok.




Érdekes még, hogy a családnevemet vesszőre úgy írom mint anyu, pedig az írásképünk egy cseppet sem hasonlít.

2009. február 19., csütörtök

Mindenféle

Mostanában csak egy dologhoz volt kedvem, mégpedig a blogolvasáshoz. Annyi gyönyörű műalkotást láttam az elmúlt napokban, hogy ezt még fel kell dolgoznom. Reggel korábban keltem és ahelyett hogy haladtam volna az RR-el rögtön ráugrottam a gépre gyönyörködni:D
Hímzések, párnák, takarók, képek, táskák, gyöngyök, babák, festmények.....eswzméletlen
Valahogy szükségem volt megint egy kis feltöltődésre. Így éreztem egy éve is amikor becsöppentem az internet világába és rátaláltam a keresztszemes fórumokra. Megnyugtató volt látni, hogy nem csak én vagyok ilyen menthetetlenül fertőzött:DD
A környezetemben is akad egy-két emberke aki időnként megörökít néhány x-et, de ha már beszélgetnék róla dülleszti a szemét, merthát annyira nem érdekli, meg egyébként sincs rá sok ideje.
Ha új ember szerez tudomást a "betegségemről" tátja a száját és gratulál, hogy neki ehhez nem lenne türelme, meg szép, de honnan van ennyi időm?
Igazat megvallva nagyon türelmetlen természetű vagyok, de jó vagyok az érzelmeim elnyomásában. Nekem ez kell ahhoz, hogy az a boldog anyuka legyek amit elvárnak tőlem.
Tienkét éves lehettem amikor elgondolkodtam miért is élek? Mert a velm egyidős csajok már ezerrel pasiztak, de engem ekkor még ez nagyon nem érdekelt. Szerettem a természetben járni, kimenni a rétre és csak úgy nézni a bogarakat virágokat felhőket, de persze hasonló pihent agy nem volt körülöttem.
Soha nem akartam városban lakni, irodában dolgozni, karriert építeni.
Nagy elmélkedésemben arra jutottam életem értelme az anyaság. Ezzel egy bibi volt, ehhez apa kell.
Ez annyiban is maradt úgy tizenötéves koromig. Lett néhány barátnőm, mentünk a bulikba, és jé észrevették a fiúk hogy létezem.
Következő elmélkedés: Nem várom a herceget fehér lovon, nem akarok az első pasimhoz feleségül menni.
Eddig a pontig gyereknek éreztem magam és ezzel nem is volt bajom.
Jött a : na akkor most felnövök. A bulizós pasizós időszakot lezavartam egy év alatt, és tizenhat és fél évesen megismertem a Drágámat( hú de rég hívtam így).Az első héten tudtam, hogy ő lesz gyermekeim apja.
A családot kicsit megütötte a guta mikor megtudták, hogy tíz évvel idősebb, de úgy voltak vele "majd elmúlik, max egy hónap"(áprilisban lesz kilenc éve:DDD)
Esküvő, gyerek menetrendszerint. Tény hogy imádom! El sem tudom már képzelni milyen volt nélküle. Mármint a bogárkám nélkül.
Annyi a bajom, hogy gyerekkoromban elhasználtam a fenőttkoromra szánt energiáimat is. Most meg a kicsifiam pont ezt csinálja. Néha már nem bírom vele a tempót.
Az ablakból ki kellett venni a kilincset, mert felmászott és kinyitotta(az emeleten). Mindenhová viszi a kis székét és így már mindent felér, lerámolja a könyveket, kinyittya a csapokat persze mind jószándékkal, mert ugasni(olvasni), vagy éppen kezetmosni akar. Csak már mindent egyedül.

Azt hiszem ezt még folytastom, most mennem kell.

2009. február 14., szombat

Ajándékozósdi

Van mégegy kötelezettségem. Jelentkeztem a magyar ajándékozós oldalra is, de mivel nem tudom az oldalsávban elhelyezni a logót, egyenlőre egy bejegyzést szentelek neki.









Ajándékozni jó, és én nagyon szeretek adni!!!

PIF1

Tegnap melusnál sikeresen jelentkeztem a meghidetett PIF játékára. A szabályok értelmében én is meghirdetem az én PIF-emet. Az első három hozzászóló 365 napon belül ajándékot kap tőlem, de legkésőbb jövő valentin napra:-)
Szeretettel várom a jelentkezőket.




Nagyon szeretek a munkáimmal örömet szerezni, úgyhogy hajrá!!!

A szabályokhoz tartozik még, hogy a jelentkezők is meghirdetik a saját PIF-üket.

péntek 13

Nekünk mindenképpen szerencsés volt a tegnapi nap. Bogárkám végre lábra tudott állni! Reggel kinéztünk az ablakon és szép fehér volt minden, az éjjel esett jópár centi hó, de fagy híján folyamatosan olvadt is. Nagy örömünkben kimentünk játszani az udvarra, hóembert építettünk, szánkóztunk na és persze traktor nyomot csináltunk végig az udvaron( nálunk ez van hóangyal helyett:oD). Mivel imád dolgozni, most is talált magának munkát. Előbányászta a fűnyíróját és elkezdte "nyírni a hót". Imádom ezekt a mondatokat!
Átjött a szomszéd kislány is, a nagy szerelem. Egy hónap van közöttük és nagyon jól megértik egymást.Noncsi most is rögtön segített Józsikámnak felhúzni a kesztyűjét, mint a jó asszonyok a férjuruknak. Na jó csak viccelek, de olyan szépek együtt.
A nagy játék közben egyszer csak felkiált az én fiam: Anyaaa... potyog a hó!!!! -és láttuk valóban elkezdett szálingózni :-) Ettől kezdve változó intenzitással, de megállás nélkül esett egész nap. Biztos vagyok benne ha minusz1-2 fok lett volna min. 40 centi hóval birkóznánk azóta is. Azt hiszem délután öt óra körül állt el.
Délutáni alvás után megkukkantottuk a hóemberünket, de neki nem volt szerencsés a péntek 13.-a mert szegénykém szétesett. A feje és a pocakja lecsúszott a lábáról:-( Azt hittem majd megsiratja, de csak kinevette.
Estére megint visszatért minden a megszokott kerékvágásba, ugyanúgy kergetőzött, ugrált mintha misem történt volna.Kivételesen mindenki örült ennek.Ez tényleg egy szerencsés nap volt!

A kép 2008. január 2.-án készült.

2009. február 11., szerda

Dirr-durr, piff-paff



Tegnap este drága pasijaim bunyósat játszottak. Ez nagy mennyiségű hanggal és annál több ugrálással jár. Ennek most először meg is lett az eredménye. A bunyó hevében arra lettem figyelmes, hogy kiscsibém nem teszi le a jobb lábát, persze a csatát nem hagyta abba, nem sírt egy mukkja nem volt püfölte az apját tovább. Mondtam neki hogy jöjjön hozzám, ahogy elindult felém összecsuklott, de akkor is épphogy feljajdult. Monda, hogy: " lebibisedtem anya" ,miközben a térdét mutatta. Nem volt piros, sem dagadt, arra döntöttünk várunk reggelig.
Átaludta az éjszakát, de reggel sem állt a lábára. Elmentünk a dottonénihez, aki azt mondta zúzódás, fájdalomcsillapító cseppek, kenőcs, egy hét ágy nyugalom. Az utolsón már ott is mosolyogtam magamban, mert ezt az én fiamat nem igazán lehet egy helyben tartani. Délelőtt még el is voltunk a mesékkel, de ébredés után már nem bírtam ágyban tartani. Most is üldögél a szőnyegen és építi a daruskocsit.

Persze ez sem friss kép, kb. féléves, de most is hasonló mű készül, csak laposabb a daruja mert most nem tud felfelé menni:)

Egyszó mint száz megvolt az első balesetünk. Engem nem igazán ért váratlanul , számítani lehetett rá. Tiszta annya ez a gyerek. Tüskés kerítésünk van, kb. ilyen idős voltam amikor át akartam mászni rajta és pólónál fogva fennakadtam rajta. A legenda szerint egy mukk nélkül lógtam és vártam hogy valaki leszedjen. Én hiszek az őr angyalokban mert még számtalan ilyen sztorim van, de sose lett nagy bajom. Hat évesen ugrottam le négy méterről, de "csak" a sípcsontom repedt meg. Amikor megszületett a fiacskám kölcsönadtam neki az angyalkámat mert tudtam hogy neki is szüksége lesz rá. Remélem még nem fáradt ki és jó munkát végez Józsikám mellett is.

2009. február 9., hétfő

Játék

Bár erősen kétlem, hogy van aki még nem hallott róla, a szabályok értelmében felhívom a figyelmet Eszter játékára.
Még nem késő jelentkezni!





Gyönyörű munkáiból kiállítás is nyílt, ha tehetném biztosan elmennék megnézni.

2009. február 6., péntek

Szabadnap!

Minden kétséget kizáróan a mai volt idén a legjobb napom.
Tegnap befejeztem Timikém szülinapi ajándékát, reggel Egerbe indultam a keretezőhöz. Útközben felszállt a buszra egy régi kedves barátnőm a kisfiával, akit már vagy hat éve nem láttam. Nagyon jó volt végigdumálni az utat mindenféléről, főleg a gyerekekről. Csak most szereztem tudomást a négyéves fiacskájáról is.
Volt elképzelésem a kerettel kapcsolatban, de persze a keretező megint tudott jobbat mutatni.
Utána bejártam a kedvenc boltjaimat, nézelődtem, fájdítottam a szívem egy kicsit, beszereztem néhány apróságot, és rohantam a buszhoz. Naná hogy majdnem sikerült lekésni. Örömmel vettem észre, hogy barátnőmék is ezzel a busszal indultak haza, így a hazafelé vezető másfél órát is végigbeszéltük.
A buszmegállóban nem kis örömömre vártak Józsikáim. Kicsifiam megszorította a nyakamat és azt mondta: Jó bussal jötté anya, hiányoztá. Mit hoztá? - ilyenkor meg tudnám zabálni.
Nagyon jól elvoltak apucival, kirándulni mentek papához, és állítólag szót fogadott. Papa talált neki egy olyan könyvet, hogy csak néztem. Van benne minden amit imád: taktoj,makojó, kamijon, tűzótóótótó, kocsíí, pókocsis taktoj, buss.
A címe : Lépésről lépésre Autók, kamionok és munkagépek
Már én is régóta kerestem neki valami ilyesmit. Ugyanis fiacskám oda van mindenért aminek van "kejeke, motójja na és persze akkumutátoja". De leginkább a traktorok érdeklik, mert annak van naaagy kejeke, meg kispicike kejeke is.
Szóval a mai napról annyit, hogy az idén először tettem ki a lábam a házból az én Bogárkám nélkül és nagyon jólesett!

2009. február 4., szerda

Sajnálom

Nagyon örültem, amikor Elina meghívott a kézírás játékra. Örültem, hoy kíváncsi rám, az írásomra. Jószándékkal adtam tovább és sajnálom, hogy van aki ezt kellemetlenül fogadta. Teljes mértékben igaza van, mert nem tudhatjuk ki mit szeretne magáról megosztani velünk. Ellenem nem hiszem, hogy fel lehetne használni az írásomból kapott információkat, de egy magasabb beosztásban dolgozó emberről ez már nem mondható el. Mindenesetre én nem akartam rosszat.

Tavaszváró!






Az én hangulatomra is egyre jobban rányomja a bélyegét ez a borongós időjárás. Errefelé még hó sincs, pedig az fel szokott deríteni ilyenkor, de már ne is legyen. Ikább mennék egy kicsit kertészkedni, nézni, hogy bújnak-e már az első virágocskák. Na mindegy az még odébb van. Gondűzőnek elkezdtem nézegetni a tavalyi képeket és csináltam két kis csokrot a szememelé kerülő kedvencekből.



Most érzem igazán mennyire hiányzik a fényképezőgép. Igasság szerint még novemberben összetört, de az ünnepek alatt jöttek mentek a rokonok és mindig hozták a gépüket, így legalább egy pár órát elvoltam, kattingattam. Az őrületbe tudom kergetni őket, de a végén mindig azt mondják: -de jó hogy ezt is lefényképezted!

A január már húzósabb volt reméltem eddigre már a miénk is rendbe lesz, de kiderült annyi lenne a javítása mint majdnem egy új gép ára. Közös megegyezéssel új gép lesz...egyszer. Így marad a vadászat a kölcsöngépek után.

2009. február 1., vasárnap

Kézírás 1.

Elinának köszönhetem a részvételt első blogos játékomban. Most meg kellene mutatnom a kézírásomat, de mivel rossz a gépünk csak egy olyan képet tudok mutatni amin éppen írok. Amint lehet pótolom, de higgyétek el semmi szépről nem maradtok le .

Szabályok:

1, Írd le a nickneved, és (nem kötelező) a keresztneved.

2, Milyen kezes vagy?

3, Melyik betűt szereted legjobban leírni?

4, Milyik betűt szereted legkevésbé leírni?

5, Írd le: A fürge kis vörös róka átugrik a lusta kutyákon.

6, Nevezz meg 5 személyt akinek továbbadod a kérést... Anita, Ibcsy, Delfike.

Én három embert nevezek meg, mert Ők már biztosan tudnak a létezésemről.

Bevallom nehezebb a blogírás mint gondoltam, de igérem megpróbálom gyarapítani a bejegyzéseim számát.